Időpont foglalás

7 OK AMI MIATT A FOGSZUVASODÁS KIALAKULHAT 2. rész

A fogszuvasodás kialakulásában korábban már bemutattuk a szénhidrátok, savak szerepét, valamint a lepedék, fogkő, s a fogazat jelentőségét. A következőkben a nyál, a táplálék valamint a szisztémás tényezőket vizsgáljuk meg.

csillag_dental_stock_szurovizsgalat_555x325.jpg

Nyál

A fogak természetes környezete a nyál, amely igen fontos a szájüreg és a fogak egészségének megőrzésében.

Mivel a nyál összetétele rendkívül bonyolult, és fizikai-kémiai jellegzetességei egyénenként változóak, nehéz pontosan megítélni a fogszuvasodás kialakulásában játszott szerepét.

A tapasztalatok szerint a nyál mennyisége befolyásolja a fogak ellenálló képességét. A csökkent nyálelválasztással járó betegségek (pl. Sjögren-syndroma) a nyál öblítő, hígító hatásának elmaradása miatt intenzív szuvasodással járnak. A fokozott nyálfolyás (Down-syndroma) védelmet nyújt a fogaknak a fogszuvasodással szemben.

A nyál összetétele egyénenként változik. Számos ásványi sót tartalmaz, elsősorban szervetlen kalcium- és foszforvegyületeket, és kisebb mennyiségben nátrium-, magnézium-, kálium-, klorid- és fluoridionokat. A nyál nagy foszfátion-koncentratiója gátolja a fogzománc oldékonyságát. A nyálban szerves anyagok is előfordulnak (mucin, aminosavak, ammónia, szénhidrátok). A fokozott mucin tartalom elősegíti a lepedékképződést, és ezáltal elősegíti a fogszuvasodást.

A nyálban számos különböző enzim található, melyek közül az amiláz a szénhidrátok bontásában játszik szerepet. Ennek alapján az amilázaktivitás a fogak épsége szempontjából hátrányos lehet.

Táplálék

A táplálék igen fontos szerepet játszik a fogszuvasodás kialakulásában.

Megkülönböztethetők hatások attól függően, hogy az étel helyileg, a szájüregben vagy felszívódás után, szisztémásan fejti ki hatását.

A táplálék fizikai tulajdonságai  a szájüregben érvényesülnek. Fogszuvasodást elősegítő hatásúak a puha, tapadós ételek, amelyek rágást nem igényelnek, és fokozzák a lepedékképződést. A durván őrölt gabonafélék és nyers zöldségek szemcséket, illetve bőséges rostozatot tartalmaznak, így erőteljes rágásra késztetnek, tisztító hatásúak.

A táplálék kémiai összetétele lokálisan és szisztémásan egyaránt kifejtheti hatását. A táplálék vitamintartalma nem gyakorol jelentős hatást a kivételt képez a D-vitamin, amely elengedhetetlen a fogak egészséges fejlődéséhez. A táplálék ásványianyag-tartalma a fogak keményállományának fejlődése során jelentős.

Különleges figyelmet érdemel a táplálék és az ivóvíz fluoridtartalma. A fogak keményállományának fejlődése során afluoridadagolás eredményeként fluorapatit kristályok képződnek, amelyek jóval ellenállóbbak a fogszuvasodással szemben, mint a hidroxiapatit. A fogak fejlődésének lezárulása után a fogzománc további, kismértékű fluoridfelvételre képes, így helyileg folytatható a fluoridkezelés.

 Szisztémás tényezők

  • Öröklődés

A fogszuvasodás és az öröklődés kapcsolatát klinikai vizsgálatokkal próbálták igazolni. Számos problémát okozott, hogy a cariesképződést környezeti faktorok is jelentősen befolyásolják. A szülők és gyermekek fogszuvasodás intenzitásának összehasonlításakor azt is figyelembe kell venni, hogy a családtagok étkezési szokásai és szájhigiénés módszerei hasonlóak. Egypetéjű ikervizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a környezeti hatások különbözősége eltérő cariesintenzitást eredményez genetikailag azonos egyénekben.

  • Hormonális változások

A szervezet hormonális változásai a már kifejlődött fogak ellenálló képességére csekély hatást gyakorolnak. Kezeletlen cukorbeteg páciensek fokozott szuvasodás hajlamát a nyál emelkedett cukorkoncentrációjával magyarázzák. Pajzsmirigy alulműködés esetében a fogak áttörése késlekedik, így a fogszuvasodást okozó ártalmak rövidebb ideig fejtik ki hatásukat. A fogak csekélyebb carieshajlamot mutatnak azonos korú, egészséges gyermekekkel összehasonlítva. A terhesség és a szoptatás, a népi hiedelemmel ellentétben, nem károsítja a fogazatot, mivel a fog kifejlett keményállományából a kalcium nem képes mobilizálódni.